Psalms 89

Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ^a 1

A kegyelmet nyert nép könyörgése új áldásért

2Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak zsoltára. ^b 3Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségéből való foglyokat. ^c 4Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela. ^d 5Elhárítottad róluk minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését. ^e 6Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat! ^f 7Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod? ^g 8Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned? ^h 9Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk! ⁱ 10Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra. 11Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön. ^j 12Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. ^k 13Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. ^l 14Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. ^m 15Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján. ⁿ 16

Nagy nyomorúságban való könyörgés

17Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! ^o 18Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. ^p 19Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! 20Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. ^q 21Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. ^r 22Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! ^s 23Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. ^t 24Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! ^u 25Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. ^v 26Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! ^w 27Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. ^x 28Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! ^y 29Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. ^z 30Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. ^aa 31De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! ^ab 32Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! ^ac 33Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem. 34

Sion megdicsőítése a pogányok megtérése által

35Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát. ^ad 36Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. ^ae 37Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela. ^af 38Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született. ^ag 39És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt. ^ah 40Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela. ^ai 41És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak. 42

Könyörgés a kemény kisértésben és halálos veszedelemben

43Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. ^aj 44Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: 45Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 46Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. ^ak 47Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 48A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. ^al 49Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. ^am 50A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. ^an 51Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. ^ao 52Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. ^ap